Szorongásos problémák; pánik, fóbia

A szorongás tárgyhoz nem köthető feszültséget és félelmet jelent. Jellegzetes testi tünetekkel társul (pl. kézremegés, izzadás, szorító érzés a mellkasban és a gyomorban, stb.), ami az emberi élet velejárója. Probléma akkor áll fenn, ha ez a szorongás túlzott mértékű, azaz gátolja az embert a mindennapi feladatok ellátásában. Több formában is megjelenhet:

Az egyik leggyakoribb a pánik-rosszullét, amikor a szorongás hirtelen - legtöbbször nyugalmi állapotban - kontrollálatlanul tör elő, és a testi tünetek rosszullétig fokozódnak. A legtöbb esetben kardiológiai kivizsgálás történik (ennek kizárása szükséges is!), mivel a szorongás testi tüneteinek egy része (mellkas-szorító érzése, heves szívdobogás, szédülés) igencsak hasonlít a szívrohamnál előforduló tünetekhez. A sürgősségi ellátóhelyen a kardiológiai kivizsgálást követően továbbküldik a beteget pszichiátriai ambulanciára. Fontos e probléma minél hamarabbi pszichoterápiás kezelése, annak érdekében, hogy ne súlyosbodjon ez az állapot. Idővel ugyanis kezelés nélkül e szorongásos rosszullétek gyakorisága megnő és félelem alakulhat ki olyan helyzetektől, ahol a rosszullét korábban előfordult.
Terápia: az élettörténet megismerését követően fontos elsajátítani, hogy milyen gondolatokkal növeli a kliens a saját szorongását. Leggyakoribb az ún. ’katasztrofizálás’, amikor egy enyhébb kellemetlen testi érzetet már újabb roham előjelének tekintenek, ezzel növelve a belső feszültséget, ami további testi reakciókat okoz, amitől a kliens megijed, a feszültsége tovább nő, míg végül valóban bekövetkezik a rosszullét. A pszichoterápia során ezt az ördögi kört próbáljuk megtörni különböző technikák segítségével. Relaxációt szinte minden esetben alkalmazok. Ezen túl fontos arra is rálátni, hogy a tünetek mögött mi a ’valódi probléma’. Miért pont most alakult ki ez a szorongás, mit jelezhet ez? Időben általában ez utóbbi problémán való munka tart hosszabb ideig.

A másik, gyakori probléma, amikor a félelem, szorongás olyan dologhoz (helyzethez, állathoz, stb.) köthető, ami önmagában messze nem olyan veszélyes, mint ahogy azt a kliens megéli, ezeket fóbiáknak nevezzük. Legtöbbször a kliens tudja, hogy félelmei túlzóak, de érzelmei mást sugallnak. Napjainkban leggyakoribbak a vizsgahelyzettől, tömegtől és utazástól való félelmek. Pszichoterápiás kezelés nélkül, idővel ezek is súlyosbodnak, egyre több helyzet válik veszélyessé a kliens számára, és minél többször kerüli el a veszélyesnek ítélt helyzetet, szorongása és félelme annál nagyobb lesz. Az ördögi kör tehát itt is megjelenik.

Terápia: fontos a fent említett ördögi kör megtörése. Félelmeket leggyakrabban erősség szerint sorrendbe állítjuk, majd fokozatosan küzdjük le őket. Relaxációs gyakorlatok itt is nagyon fontosak.